A felejtés művészet?
Érezték már valaha úgy, hogy a megoldásra váró problémáik, Önökön kívül álló okok miatt nem oldódnak meg. Vagy valami vagy valaki késlelteti? Hogy mindent megtesznek, de annyi Önöktől független esemény bír befolyással, hogy a megoldás csak várat magára? És tudatosult már Önökben, hogy nem tudják siettetni, hogy mindennek eljön majd a maga ideje csak ki kell várniuk? Hogy hiába próbálnak meg tenni bármit az a valami nem engedi?
Bármilyen volt az eddigi életük el kell felejteni. Túl kell lépni a megszokásokon, az ösztönös cselekvéseken, a bevésődött gondolatokon. Meg kell tanulnunk a felejtés művészetét és a türelmet. Nem magát az eseményt kell felejtenünk, hanem a vele járó érzelmeket, mely bevésődik és cipeled magaddal talán egy életen át. Ott bujkál a belsődben, és ha bármikor előugrik úgy érzed mintha el sem múlt volna.
De más szemszögből kell látnunk a dolgok állását.... Egy-egy eseményeknek addig van létjogosultsága az emlékeinkben, amíg le nem vonjuk a tanulságot belőle, és rá nem jövünk - miért történik velünk? Mert ez a titok. Ha megvan a megfejtés nincs már szükségünk rá. Eltehetjük, bezárhatjuk. Az érzelmeken alapuló emlékezet, azonban nagyon nehezen képes erre. A rettegés attól, hogy újra előtörhet félelmet generál. Pedig a félelem csupán bennünk létezik, így csak Mi győzhetjük le. Ha megértjük, elveszti érzelmi töltetét és tapasztalattá válik bennünk, nem foglalkoztat tovább. Jó esetben... Így nem ismétlődik többé.
Ez az elengedés, de ezt meg kell tanulnunk.
Bármilyen volt az eddigi életük el kell felejteni. Túl kell lépni a megszokásokon, az ösztönös cselekvéseken, a bevésődött gondolatokon. Meg kell tanulnunk a felejtés művészetét és a türelmet. Nem magát az eseményt kell felejtenünk, hanem a vele járó érzelmeket, mely bevésődik és cipeled magaddal talán egy életen át. Ott bujkál a belsődben, és ha bármikor előugrik úgy érzed mintha el sem múlt volna.
De más szemszögből kell látnunk a dolgok állását.... Egy-egy eseményeknek addig van létjogosultsága az emlékeinkben, amíg le nem vonjuk a tanulságot belőle, és rá nem jövünk - miért történik velünk? Mert ez a titok. Ha megvan a megfejtés nincs már szükségünk rá. Eltehetjük, bezárhatjuk. Az érzelmeken alapuló emlékezet, azonban nagyon nehezen képes erre. A rettegés attól, hogy újra előtörhet félelmet generál. Pedig a félelem csupán bennünk létezik, így csak Mi győzhetjük le. Ha megértjük, elveszti érzelmi töltetét és tapasztalattá válik bennünk, nem foglalkoztat tovább. Jó esetben... Így nem ismétlődik többé.
Ez az elengedés, de ezt meg kell tanulnunk.
