Levél a Tündérlányomnak
Édes Kislányom,
mesélnem kell Neked és beszélnem az életünkről, még ha csak ilyen formában is. Arról a kis időről, a mit ezen a földön töltünk, mert megadatott. Életünk összefonódott, abban a pillanatban amikor engem választottál a leszületésre. A mai napig nem tudom miért? Mitől érezted, hogy én vagyok az egyetlen, aki alkalmas arra, hogy az Édesanyád, gondviselőd, barátod, örökre társad legyek.
Felhőtlenül vártam azt a pillanatot, amikor a karjaimban tartalak majd és kimondhatatlan érzés volt, még akkor is, ha nem természetes úton jöttél a világra és nem lehettél velem azonnal. De amint megpillantottalak éreztem Őrző lettem a mosoly, a boldogság, a fény őrzője. Bár akkor még nem tudtam mit jelent.
Hogy mi a feladata egy Őrzőnek? Jelen lenni az életedben, segíteni felvenni a hétköznapok ritmusát. Elfogadtatni Veled, hogy vannak bizonyos szabályok, lépések, tettek melyek nagy mértékben befolyásolják az átlag ember életét és melyek betartása nélkül nem tudsz életben maradni. Vagy elfogadtatni magammal...?
Segíteni abban, hogy jól érezd magad, hogy megtaláld az egyensúlyt a belső világod és a külvilág között. Az Őrző minden nap teljesít, minden nap szeret és minden nap mosolyog. Nincs kesergés, nincs harag és nincs bánat. Az Őrző soha sem fáradt és kimerült...
Őrző lettem, de ember vagyok. Mosolygok és mindig nagyon nagyon szeretlek, de... Tartalékok, feltöltődés nélkül a bennem lévő minden ideg szál húrként megfeszülve egy óvatlan pillanatban elszakad és akkor robbanok. Az indulataim árvízként hömpölyögnek ledöntve minden útjába kerülő sziklát. Felszínre tőr a mélyben elfojtott érzelem. Elszakadt ideg szálaim helyett azután újat növesztek és helyre állítom az egyensúlyt, hogy húrjain csodás muzsika tölthesse be a lelkem.
Sosem mondtad, hogy könnyű lesz, de megtanítottad hogyan fogadjam el és ne ellen próbáljak tenni, hanem benne élni. Így lettem igazi Őrző. A szürke hétköznapok szürkesége szivárványként tündököl a lelkemben és mosolyra fakaszt. Előre csak annyira nézek amennyit egy óra egy nap megkövetel. Így telik életünk, apró lépésekkel, boldogan.
Őrző mivoltom megértettem már nem türelmetlenkedem. Minden dolog ami megtörténik velünk egy pici csoda, mely sorsunk alakulását előrébb viszi és közelebb enged az élethez. Bűvölten nézlek olykor, a gyönyörű arcodat, szeretet teli érintésedtől elolvadok. Ettől élek. És köszönöm, hogy az Őrződ lehetek. Szeretlek.
mesélnem kell Neked és beszélnem az életünkről, még ha csak ilyen formában is. Arról a kis időről, a mit ezen a földön töltünk, mert megadatott. Életünk összefonódott, abban a pillanatban amikor engem választottál a leszületésre. A mai napig nem tudom miért? Mitől érezted, hogy én vagyok az egyetlen, aki alkalmas arra, hogy az Édesanyád, gondviselőd, barátod, örökre társad legyek.
Felhőtlenül vártam azt a pillanatot, amikor a karjaimban tartalak majd és kimondhatatlan érzés volt, még akkor is, ha nem természetes úton jöttél a világra és nem lehettél velem azonnal. De amint megpillantottalak éreztem Őrző lettem a mosoly, a boldogság, a fény őrzője. Bár akkor még nem tudtam mit jelent.
Hogy mi a feladata egy Őrzőnek? Jelen lenni az életedben, segíteni felvenni a hétköznapok ritmusát. Elfogadtatni Veled, hogy vannak bizonyos szabályok, lépések, tettek melyek nagy mértékben befolyásolják az átlag ember életét és melyek betartása nélkül nem tudsz életben maradni. Vagy elfogadtatni magammal...?
Segíteni abban, hogy jól érezd magad, hogy megtaláld az egyensúlyt a belső világod és a külvilág között. Az Őrző minden nap teljesít, minden nap szeret és minden nap mosolyog. Nincs kesergés, nincs harag és nincs bánat. Az Őrző soha sem fáradt és kimerült...
Őrző lettem, de ember vagyok. Mosolygok és mindig nagyon nagyon szeretlek, de... Tartalékok, feltöltődés nélkül a bennem lévő minden ideg szál húrként megfeszülve egy óvatlan pillanatban elszakad és akkor robbanok. Az indulataim árvízként hömpölyögnek ledöntve minden útjába kerülő sziklát. Felszínre tőr a mélyben elfojtott érzelem. Elszakadt ideg szálaim helyett azután újat növesztek és helyre állítom az egyensúlyt, hogy húrjain csodás muzsika tölthesse be a lelkem.
Sosem mondtad, hogy könnyű lesz, de megtanítottad hogyan fogadjam el és ne ellen próbáljak tenni, hanem benne élni. Így lettem igazi Őrző. A szürke hétköznapok szürkesége szivárványként tündököl a lelkemben és mosolyra fakaszt. Előre csak annyira nézek amennyit egy óra egy nap megkövetel. Így telik életünk, apró lépésekkel, boldogan.
Őrző mivoltom megértettem már nem türelmetlenkedem. Minden dolog ami megtörténik velünk egy pici csoda, mely sorsunk alakulását előrébb viszi és közelebb enged az élethez. Bűvölten nézlek olykor, a gyönyörű arcodat, szeretet teli érintésedtől elolvadok. Ettől élek. És köszönöm, hogy az Őrződ lehetek. Szeretlek.
