Tárva

Gondoltak már arra, ki lakhat egy-egy lakásban, házban, ami mellett minden reggel elmennek. Ami mellett minden este megállnak egy pillanatra.
Aminek minden ablaka zárva van, csupán egyetlen ablakot kivéve. Minden reggel, ugyanabban az órában, ugyanott.
Akkor is ha jégvirág nyílik minden ablakon, és a kővé fagyott hideg nem engedi repülni a madarakat.
Akkor is ha a Nap sugarai teljes erőből perzselik, már ezen a korai órán, az aszfalt repedéseit és a forróság szinte megfolytja a köztük éledező virágokat.
Három sorban 15-15 ablak. Mind egyforma, mind mintázott, cirádás és mind csukva van. Egyetlen kivétellel.
Mit és kit rejthet az az egy ablak?
Vajon az a fontos, hogy az nyitva van, vagy az, hogy a többi mindig zárva?
Vajon lelkünk mely bugyrából kiált segítségért? Ő keresi a megoldást vagy a többi zárt világú keret próbál társra lelni? Csak belső késztetés az ismerkedés, hiszen csukott állapotban a lélek se ki se be. A szem hiába tárva, közel nem enged a kéz, mely pajzsként ölel. Észre sem veszed, de távol tart minden érdeklődőt. Ölelő, simító érintése biztonságot ad és felbátorít. Aztán nem érted miért a távolságtartás.

Népszerű bejegyzések