Akarták már annyira, hogy meg is tegyék?
Akarták már úgy, hogy nem is számítottak rá?
Még akkor is ha pontosan tudják, nincs és nem lehet esélyük a folytatásra. Minden átértékelt mondat és minden megtörtént gondolat ébren tart. Évek óta akart és kívánt ölelések, melyek ismeretlen következményeit nem tudhattuk előre. Vagy a tudatot próbálta legyőzni az érzés, mely nyomot hagyva a lelken nem illan tova. Itt ragadt velünk a jelenben és nem engedi feledni az érzéseket miket generált. Egy láthatatlan kéz fogja meg kezünk Simogatja, puhán, lágyan megszorítja. Csak egyetlen pillanatra, hogy visszatrombitáljon az életbe, hogy ne engedje elsiklani a gondolatot az értelem felett.
Nem akarjuk, de összetart mindenünk. A szívbe hatolt szavak sötét nyílként sebzik meg a lelket. Értelem az érzelem felett.
Ész érvek szerint nem érezhetjük egymást, nem kaphatunk zöld utat közös életünkre. Nem vagyunk jó helyen, nem illik össze életünk. Elszalasztottuk amikor lehetett.
Elszalasztottuk, vagy csupán nem ismertük fel a lehetőséget?
Elszalasztottuk vagy nem is volt lehetőség?
Elszalasztottuk vagy várnunk kellett, mert az élet most értette meg velünk mit jelentenek az évek, a közös emlékek. Az átvirrasztott éjszakák. Egyetlen állomás szívünkben mindig velünk marad. Egy csendes, távoli kikötő. Megnyugvással, mosollyal teli.
Még akkor is ha pontosan tudják, nincs és nem lehet esélyük a folytatásra. Minden átértékelt mondat és minden megtörtént gondolat ébren tart. Évek óta akart és kívánt ölelések, melyek ismeretlen következményeit nem tudhattuk előre. Vagy a tudatot próbálta legyőzni az érzés, mely nyomot hagyva a lelken nem illan tova. Itt ragadt velünk a jelenben és nem engedi feledni az érzéseket miket generált. Egy láthatatlan kéz fogja meg kezünk Simogatja, puhán, lágyan megszorítja. Csak egyetlen pillanatra, hogy visszatrombitáljon az életbe, hogy ne engedje elsiklani a gondolatot az értelem felett.
Nem akarjuk, de összetart mindenünk. A szívbe hatolt szavak sötét nyílként sebzik meg a lelket. Értelem az érzelem felett.
Ész érvek szerint nem érezhetjük egymást, nem kaphatunk zöld utat közös életünkre. Nem vagyunk jó helyen, nem illik össze életünk. Elszalasztottuk amikor lehetett.
Elszalasztottuk, vagy csupán nem ismertük fel a lehetőséget?
Elszalasztottuk vagy nem is volt lehetőség?
Elszalasztottuk vagy várnunk kellett, mert az élet most értette meg velünk mit jelentenek az évek, a közös emlékek. Az átvirrasztott éjszakák. Egyetlen állomás szívünkben mindig velünk marad. Egy csendes, távoli kikötő. Megnyugvással, mosollyal teli.
