A pillanat szabadsága
A pillanat szabadsága a magány. Nem fájó, nem szomorú, de magány. Egyedül megélni minden pillanatot, mely őszinte boldogság illatát hozza, csodás élmény. Mindenre megtanít. Gondolatainkkal lenni, hallani szívünk dobbanását, érezni a friss vér áramlását a testünkben, simogatni lelkünket a finoman búgó széllel. Látni a víz hullámzásában az élet lüktetését, meghallani hangjában az édes dallamot. Vadkacsák csapatában megérteni az összetartozást, a hattyú család létében a biztonságot. Hosszú, nehéz éveket elengedni, hogy utat nyissunk a jelennek. Ez a pillanat szabadsága és ehhez kell a magány.
Nem félni, nem sírni, nem felidézni. Tovább lépni és megélni épp ott épp akkor... a jelenben lenni és feledni... Ennyi!
Nem félni, nem sírni, nem felidézni. Tovább lépni és megélni épp ott épp akkor... a jelenben lenni és feledni... Ennyi!