Felváltva, átkötve, összehangolva

 5 éve nem vettem billentyűzetet a kezembe, 5 éve nem jegyeztem le egyetlen gondolatot sem a mindennapjainkból, a feltörő érzelmekből, a változásokból, az olykor nehéz,de mégis felemelő pillanatokból.

Már nem is melékszem azelőtt hogy ment ez, mert ment minden magától. Felvillant egy gondolat és már írtam is, majd spirálként épülve jöttek fejembe a gondolatok, egyik a másik után. Felváltva, átkötve, színezve, összehangolva, sírva, nevetve... Most pedig csak ülök és figyelek... várok

Az elmúlt években megszokássá, rutinná fejlődtek a korábban  nehezen beinduló és fékezhetetlen terhek, melyek nehéz súlyt tettek a vállamra. Melyek sietve járták tudattalanul a táncot, de nem figyelték a zenét. Melyek megalkudtak, beletanultak, künnyűvé, simává váltak. Másképp nézünk és másképp élünk. Már szinte nincs semmi amitől félünk. Hiszünk, teszünk és várunk. Ilyen lett a mi világunk.