Papírsárkány
Fenn és lenn. Mint a libikóka. Csak ezt nem tudjuk irányítani. Én szeretem mert színes és puhán, finoman fekszik bele a levegőbe. Belesimul, mint szerető karokba a szerelmes. Olyan színes, mint az életünk és kiszámíthatatlanul suhan egyszer fent, egyszer lent. Épp ahogy a szél fúj, annak kénye-kedve szerint.
Néha irányíthatatlan, mint az életünk. Csak követik egymást a napok, és minden rutinszerűen működik. Aztán jön egy nem várt pillanat, és megfordul az életed. Hihetetlen fordulattal várod a percet, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy megsimogasd a kezét, az arcát, hogy megcsókold. Hogy este belépjen az ajtón és karjaidba zárd és elfelejtsd a napi megpróbáltatást és gondokat. És átölelve, hozzábújva teljesen vele lehetsz. Minden nappal közelebb kerülsz hozzá, az életéhez, a gondolataihoz, a gondjaihoz... És napról napra már te is elhiszed Vele könnyebb. Így közelebb engeded. Megosztod vele a problémáidat, a napi gondokat a Gyermekeddel kapcsolatos minden aggodalmadat és teendőt.
És boldog vagy, mert Vele könnyebb, mert Vele olyan természetesek a dolgok, mert Vele átértékelődik minden a fejedben kesze-kusza, negatív gondolat, mert Ő megtanít másképp gondolni, mert Vele átlépsz egy határt és erőt merítesz. Mert érzed az érzés, mit Tőle kapsz őszinte és ettől egyre többet adsz.
A részeddé válik, a vele töltött percek oly gyorsan telnek, hogy csak azt veszed észre egyik nap követi a másikat. És minden felmerülő gondolatodat meg akarod osztani Vele, a tanácsát kéred, a döntését várod. Pedig nem kellene.
Mert önálló ember vagy. Tudnod kell dönteni a lehetőségek között, miket az élet eléd hoz. De oly régóta vagy már egyedül, hogy a tudat, hogy Ő hozzád tartozik megrészegít és túl erős ragaszkodásra késztet. De ha felismered és éled tovább az addigi szerethető életed, akkor Ő is megkapja a megfelelő helyet benne. Szeresd őt szerelemmel, olyan hévvel és odaadással, hogy ne tudjon Ő se mást adni, mint amit kap tőled.
Mert mint a papírsárkány a szélben, olykor lenn siklunk az élet lanyha fuvallatain, de egy óvatlan pillanatban már a fák lombjai fölé emelkedve szeretni tanítjuk szívünk.
Néha irányíthatatlan, mint az életünk. Csak követik egymást a napok, és minden rutinszerűen működik. Aztán jön egy nem várt pillanat, és megfordul az életed. Hihetetlen fordulattal várod a percet, hogy megcsörrenjen a telefon, hogy megsimogasd a kezét, az arcát, hogy megcsókold. Hogy este belépjen az ajtón és karjaidba zárd és elfelejtsd a napi megpróbáltatást és gondokat. És átölelve, hozzábújva teljesen vele lehetsz. Minden nappal közelebb kerülsz hozzá, az életéhez, a gondolataihoz, a gondjaihoz... És napról napra már te is elhiszed Vele könnyebb. Így közelebb engeded. Megosztod vele a problémáidat, a napi gondokat a Gyermekeddel kapcsolatos minden aggodalmadat és teendőt.
És boldog vagy, mert Vele könnyebb, mert Vele olyan természetesek a dolgok, mert Vele átértékelődik minden a fejedben kesze-kusza, negatív gondolat, mert Ő megtanít másképp gondolni, mert Vele átlépsz egy határt és erőt merítesz. Mert érzed az érzés, mit Tőle kapsz őszinte és ettől egyre többet adsz.
A részeddé válik, a vele töltött percek oly gyorsan telnek, hogy csak azt veszed észre egyik nap követi a másikat. És minden felmerülő gondolatodat meg akarod osztani Vele, a tanácsát kéred, a döntését várod. Pedig nem kellene.
Mert önálló ember vagy. Tudnod kell dönteni a lehetőségek között, miket az élet eléd hoz. De oly régóta vagy már egyedül, hogy a tudat, hogy Ő hozzád tartozik megrészegít és túl erős ragaszkodásra késztet. De ha felismered és éled tovább az addigi szerethető életed, akkor Ő is megkapja a megfelelő helyet benne. Szeresd őt szerelemmel, olyan hévvel és odaadással, hogy ne tudjon Ő se mást adni, mint amit kap tőled.
Mert mint a papírsárkány a szélben, olykor lenn siklunk az élet lanyha fuvallatain, de egy óvatlan pillanatban már a fák lombjai fölé emelkedve szeretni tanítjuk szívünk.
