Tervezhető

Kíméletlen orgiája a szívnek, ha szeretni kezd.
Felülírja az eddigi felejtésre koncentrált összes energiánkat, amivel próbáltuk visszahozni az életünk. Ismeretlen, rég elfeledett érzések. Újra tanuljuk. Mert megértettük, önmagunk ellenségei nem lehetünk.
Hogy egyensúlyba hozzuk, átértékelünk. És a körülöttünk lévő világ minden rezdüléséből új élményt merítünk. Felejtünk? Vagy csupán az apró rezdülések észrevétele jelent mást?
Észrevesszük a levelek rezdülését, a nap friss illatát, a madarak csicsergését, ami feltölt, és nem bosszant már. Hogy egy-egy hangban barát rejtőzik és nem ellenség. Hogy nincs hiány az életünkben, nincs félelem. Lecseréltük valami olyan erőre, ami eddig fogva tartott és most ettől vezérelve élünk.

Észrevesszük, hogy várjuk a következő napot, hogy vidáman várakozással teli ébredünk. Hogy helyet kapnak életünkben azok, akik egykor meghatározó részei voltak a mindennapoknak csupán az élet másfelé sodort. De észrevétlen jelen vannak újra.

Mert a csodák halkan zörgetnek az ajtónkon. Egyetlen feladatunk, hogy meghalljuk és ajtót nyissunk nekik. Hogy lépni kellett? A Mi feladatunk, hogy észrevegyük. Hogy új kaput nyissunk! Vagy, hogy bezárjunk egyet. Mert amint bezárjuk, kinyílik az új. Mert minden életünk tanít valamire. Azt akkor és ott nem tudjuk. Csak később értjük meg, mit és miért tettünk. Nem hibázunk, akkor és ott jót teszünk, jót lépünk és jót cselekszünk. De mindennek van következménye, amit el kell fogadnunk. Minden, amiből kiszállunk, egy újba vezet, egy jobba. Egy számunkra addig ismeretlenbe és mivel ismeretlen félelmetes, de ha meglépjük, megoldjuk. Nem könnyű és tele van buktatókkal, hiszen ismeretlen. Ugyanakkor jó, hiszen lehetőség. Egy olyan nem várt helyzet, ami kihívásokkal teli speciális terület. Kihívás, ami megfejthető, megvalósítható. Hiszen, ha nem lenne az nem kerültünk volna bele. Ha nem épp nekünk szólna. Épp akkor abban a helyzetben, épp a Mi életünkben.

De helyet kapott és lecserélte az eddigi életünk.
Megtanulunk másképp szeretni. Okosan, de mégis bátran. Dobva minden eddigi elvünket, önmagunknak sem valljuk. Várunk. És megtanuljuk, hogy életünk attól, ami volt csak több és jobb lehet. Másabb. Szenvedély nélkül korlátok között élni beszorítva, félelemben felejthető.

Ha megtaláljuk az apró pillanatokat, az észrevehetetlen pici részeket az életünk minden területén, akkor boldoggá tesszük magunkat.