Harmincas ötvenesek

Az újjáéledő ötvenesek, azaz MI manapság középpontba kerültünk. Nem, nem öregítem magam és semmi jelentősége a számnak, de egyre jobban érzem, tudom, olyan dolgokra vagyunk képesek, melyre eddig egyetlen generáció sem. 

Megújulunk? Igen. Fiatalosak maradunk? Igen. Tapasztaltak vagyunk? Igen. A mozgató rugó, pedig már nem a fiatalokra jellemző hév és önelégültség. 

Tökéletes pontossággal tudjuk elhelyezni magunkat az élet színes kavalkádjában és minden árnyalatot ismerünk. Képesek voltunk megtanulni az okos telefon használatát hellyel-közzel, és nem csak szelfizésre használjuk.  Túl vagyunk az élet egyes megpróbáltatásain, sokan az első házasságon, és már tudjuk, mit tudunk adni és mire vágyunk. Nem hisztizünk feleslegesen, és hajlandóak vagyunk a kompromisszumkötésre, hogy mindenkinek megnyugvása legyen. Tesszük a dolgunk. És nem féltékenykedünk a 20-30 éves generációra.

Hogy milyen férfira vágyunk? A bölcs, és gondolkodásban hozzánk illőre, akinek már szintén nem fehér vagy fekete a világ, hanem látja a színeket is. És tapasztalata, hasonló élet körülményei nem feltétlenül a korában mutatkozik meg. Aki gondoskodó, szerető társunk és értékeli szivárványban pompázó életünk.

Hogy ők igen kevesen vannak és a legtöbbjük már foglalt? Nos, lehetséges. Sőt az is előfordulhat, hogy a fiatalabb generációt részesítik előnyben és így csupán a ráncainkat látják. Azokat a ráncokat, melyekért megdolgoztunk. Így aztán minden pici szarkaláb arra emlékeztet, amin egészen idáig keresztülmentünk. Hogy olyan helyzetekből álltunk fel, mely egy fiatalabb generációt összetört volna. És ez az erő gyönyörűvé teszi, felülértékeli a fiatalok hamvas bőrét. Hogy a szívünk tele van szeretettel, mindent felülmúló szeretet vággyal és kitartással.

Nos, igen ezek vagyunk MI ötvenesek!