Önök szerint, beszélnek a cipők?

Megfigyelték már deréktól lefele az embereket? Próbálták kitalálni csak a cipő alapján milyenek és kik ők?

Amióta a Kislányommal kettesben élek megváltoztak a mindennapjaink. Kezdenek rutinná válni dolgok. A reggeli kelés és készülődés, az óvodába indulás. Mindez egy körforgássá vált, minden nap ugyanolyan. Mindennek megvan a maga ideje és sorrendje.

Amint kilépünk a lakásból az élet számomra deréktól, lefele létezik, mert csakis rá figyelek. Fogom a kezét, és nem felfele nézek, nem előre, csak az Ő kis lépéseit és mozgását lesem. Amíg elérünk a buszmegállóig semmi más, nem létezik csak a kis keze a kezemben, a kis lába, ahogy lép és próbál igyekezni, ha szólok. Sosem figyelem az arcokat. Sosem nézek feljebb a deréknál, mert Ő alatta van Talán ezért is vettem észre a cipőket. Fekete, barna, magas sarkú, alacsony, kopogós, kényelmes, kerek és szögletes orrú, kopott vagy új cipőket. Érdekes tanulmány.

Minden cipőben egy ember lakik. Kitalálni milyen Ő ez az új játék.

A fekete hegyes orrú, magas sarkúban egy divatos szőrme vagy szövet kabát, és nem is gondolnák, hogy átadja a helyet a buszon. A márkás bakancsokban, fiatal közép-és vagy főiskolások, akiknek nem jut eszükbe felállni, ha felszáll egy kisgyermek. A sportos, de elegáns férfi cipőkben érző szívek, akik még azt is megkérdezik én leülnék-e. A szőrös, divatos kis csizmákban fekete vagy szőke hajú, kedves arcú lányok, akik nem érnek rá odafigyelni az életre, mert a hajukkal, körmükkel vagy épp a telefonjukkal vannak elfoglalva. Mindegyik cipő más embert rejt. És ha eljutnak az arcukig a döbbenet még nagyobb.

Másra számítunk. Vagy azért, mert kedvesebb, mosolygósabb, barátibb az arc, vagy épp azért mert számunkra nincs benne semmi vonzó vagy figyelemre méltó.

Önök mit tapasztalnak? Érdemes figyelni a cipőket?