Belső biztonság
A körülöttünk lévő világ sötét és bizonytalan. Éppen ezért lenni kell a lelkünk mélyén egy biztonságos helynek, egy olyan csendes övezetnek, ami védelmet ad. Amiben időről, időre megtaláljuk a megnyugvást. Ami erőt ad és átsegít.
És amikor helyet kell kapnunk lelkünk csendes övezetében, az azt jelenti valamit MÁSKÉPP kell csinálnunk. Hogy jelenlegi helyzetünket mi magunk idéztük elő, de helyre is tudjuk hozni. Csak MÁSKÉPP kell csinálnunk. Szélesebb látókörrel, túljutva mindenen, ami immár elmúlt és érvénytelen. Kitárva lelkünket és szívünket az új lehetőségek előtt.
A MÁSKÉPP elvárásaink és szokásaink levetkőzését jelenti, túl látni a kerítésen, mely határokat szab lehetőségeinknek. Akkor a MÁSKÉPP meglepetése az új lehetőségek és belső szabadság.
Az örömtelen pesszimizmus súlyos kőként nehezedik életünkre, melyet már gyermekként magunkba szívtunk a családtól, az iskolától. Talán még nem késő a szemléletet átértelmezni és tisztázni a félreértéseket. Ha elbuktál is egyetlen út van a továbblépéshez: felállni. Megoldani és túl jutni a problémákon. Ám ehhez bátorság kell és felismerés, hogy MÁSKÉPP kell megteremtenünk a valóságunk nagy részét. Észrevenni az apró villanásokat, a felhők között szűrődő napsütést, a beton dzsungel közepén erőre kapó és viruló virágokat, melyek jelzik, hogy a kemény aszfalt alatt élet lakik nem is akár milyen.
Múltunkból élénken emlékszünk a rosszra. De hol maradnak az örömteli pillanatok emlékei?
MÁSKÉPP életünk első része észrevenni és megjegyezni a pozitív, apró élményeket is! Túl lépni és tovább jutni a sértettségen. Megszabadulni a káros és korlátozó elvektől, melyek szinte beleégtek sejtjeinkbe. Ne fogadjunk el merő szokásból örökölt elvet és hiedelmet, mert nem feltétlenül érvényes a mi életünkben.
MÁSKÉPP életünkben ezt le kell ráznunk, ahhoz hogy továbbéljünk felszabadultan. És ekkor megkönnyebbülünk. A valósággal való szembenézés nehéz. El kel döntenünk mihez kezdünk vele. Rá kell jönnünk mi az üzenet ezen helyzettel.
A MÁSKÉPP életünkben meg kell tanulnunk egyedül lenni és megtanulni, hogy ez egy áldásos lehetőség. Elvonulni a zajos, modern, rohanó városi élettől, a stressztől. Meg kell tanulnunk értékelni az apró boldogságot. A langyos, minden értéket vonzó sétákat és kellemes beszélgetéseket, az olykor "semmi kedvem hozzá" helyzetek megélését.
A MÁSKÉPP életünkben fontosak a gondolatok. Elfogadnunk és megtanulunk élni. MÁSKÉPP élni. Hát ez a belső biztonság.
És amikor helyet kell kapnunk lelkünk csendes övezetében, az azt jelenti valamit MÁSKÉPP kell csinálnunk. Hogy jelenlegi helyzetünket mi magunk idéztük elő, de helyre is tudjuk hozni. Csak MÁSKÉPP kell csinálnunk. Szélesebb látókörrel, túljutva mindenen, ami immár elmúlt és érvénytelen. Kitárva lelkünket és szívünket az új lehetőségek előtt.
A MÁSKÉPP elvárásaink és szokásaink levetkőzését jelenti, túl látni a kerítésen, mely határokat szab lehetőségeinknek. Akkor a MÁSKÉPP meglepetése az új lehetőségek és belső szabadság.
Az örömtelen pesszimizmus súlyos kőként nehezedik életünkre, melyet már gyermekként magunkba szívtunk a családtól, az iskolától. Talán még nem késő a szemléletet átértelmezni és tisztázni a félreértéseket. Ha elbuktál is egyetlen út van a továbblépéshez: felállni. Megoldani és túl jutni a problémákon. Ám ehhez bátorság kell és felismerés, hogy MÁSKÉPP kell megteremtenünk a valóságunk nagy részét. Észrevenni az apró villanásokat, a felhők között szűrődő napsütést, a beton dzsungel közepén erőre kapó és viruló virágokat, melyek jelzik, hogy a kemény aszfalt alatt élet lakik nem is akár milyen.
Múltunkból élénken emlékszünk a rosszra. De hol maradnak az örömteli pillanatok emlékei?
MÁSKÉPP életünk első része észrevenni és megjegyezni a pozitív, apró élményeket is! Túl lépni és tovább jutni a sértettségen. Megszabadulni a káros és korlátozó elvektől, melyek szinte beleégtek sejtjeinkbe. Ne fogadjunk el merő szokásból örökölt elvet és hiedelmet, mert nem feltétlenül érvényes a mi életünkben.
MÁSKÉPP életünkben ezt le kell ráznunk, ahhoz hogy továbbéljünk felszabadultan. És ekkor megkönnyebbülünk. A valósággal való szembenézés nehéz. El kel döntenünk mihez kezdünk vele. Rá kell jönnünk mi az üzenet ezen helyzettel.
A MÁSKÉPP életünkben meg kell tanulnunk egyedül lenni és megtanulni, hogy ez egy áldásos lehetőség. Elvonulni a zajos, modern, rohanó városi élettől, a stressztől. Meg kell tanulnunk értékelni az apró boldogságot. A langyos, minden értéket vonzó sétákat és kellemes beszélgetéseket, az olykor "semmi kedvem hozzá" helyzetek megélését.
A MÁSKÉPP életünkben fontosak a gondolatok. Elfogadnunk és megtanulunk élni. MÁSKÉPP élni. Hát ez a belső biztonság.
