Kimondhatatlanok...

Gondolkoztak már azon, mit jelent a szó szeretlek? Hol van maga a szó, ahhoz képest, amit érzünk? Hogy méltatlan a valósághoz. Méltatlan mindahhoz, ami a lelkünk mélyét cirógatja, simogatja és életre kelti. 

Gondoltak már rá, hogy nem kellett volna kimondani? Hogy maga a szó nem kevesebbet mond, hanem valami egészen mást, annál, mint amit érzünk.

Azt kellet volna mondani, fáj, ha nem látlak és a fájdalom szétfeszít, hogy őrült vagyok, mert mindent másképp érzékelek, mert a körülöttem lévő világ valósága, egészen más képet ad. És ha nem látlak egyszerre leszek kétségbeesett, alázatos és hatalmas, boldog és nyomorult... Amikor sejtjeink is Rá szomjaznak, mert élhetetlenek nélküle. Ami a lelkünkben egy egész világ, az kimondva értéktelen,  kopott szó. Hangok, betűk, melyek rengeteg galibát, bánatot okoznak a való világban.

És mégis leggyakrabban csupán ennyit mondunk - szeretlek.