Vajon minden szerelem beteljesületlen?

Hogy milyen dolog szenvedni a szerelemtől? Becsapottnak lenni?
Valójában nem tudom milyen. Évek óta nem éreztem.
A Társam ölében boldogságot, csodát kaptam. De emellett sok a zaklatottság, nyugtalanság is...

Ilyen a szerelem! Megvalósíthatatlan, elérhetetlen. Kiszámíthatatlan, de mégis őrjítő megbékélés. De nem lehetünk szerelmesek egymásba mindennap - egy ágyban. Barátok, társak, Apák, Anyák, szeretők és szövetségesek akár egy életen át, de szerelmesek nem. Mert a hétköznapok szürke bájai közt elvész az érzelem. Mert a szerelem nem földi állapot. Ha szeretlek, együtt akarok lenni Veled és minél gyakrabban vagyunk együtt, annál jobban hiányzol. Viszont, ha mindig együtt vagyunk, miért is hiányoznál?
Fura állapot. Én minden estre szeretek szeretni, szeretek szerelmes lenni. Még ha néha nem is pontosan tudom, hogy az vagyok-e. Szeretek részeg lenni tőle. A misztérium miatt. A repülés  miatt. És hogy mindez mivel jár? Tudom jól. Hiánnyal, fájdalommal, kéjjel és örömmel. Kétségbeeséssel.

De boldog nemigen lehetek benne, mert szüntelen kielégületlenség. Az érzékiség és az érzés állapotában is. Vágyakozás, amit sosem engedhetek beteljesedni, ezért ébren tartom. Mert ha megteszem elmúlik. Elillan, mint egy józan pillanat.