Logikai szempontból nézve...
Az első találkozás alkalmával úgy tűnik ismeritek egymást. Az első csók sem az elsőnek tűnik és a szeretkezés kettőtök között úgy működik, mintha mindig ismertétek volna egymás testét.
De a szürke hétköznapok egykedvűsége ellök egymás mellől. Talán mert nem vagyunk jók a beszédben, a kommunikációban, a kapcsolatokban. Én rémes mása vagyok önmagamnak. Összeszorul a torkom és lüktetni kezd, akár egy allergia. És képtelen vagyok megtalálni a helyes szavakat, csak az őszinték jönnek ami nem célravezető. Találni valakit, aki kedves, jó fej és szeret. Viszont a végén ott maradni a régi pólóival, összetört szívvel, ha csak pusztán logikai szempontból nézzük...
De nincs csupán logikai szempont. A telefonok és sms-ek száma elég magyarázat a függő érzelmekre. És ha nincs válasz... Az a logikai szempont.
Hazugságok nélküli, de ha kell velem reggelizős és mellém bújós, velem alvós éjszakák. Néhány egyszerű alapvető szabállyal, működhet a logikai szemponton alapuló kapcsolat: nincs veszekedés, nincs hazugság, nincs féltékenykedés és nincs mélyen egymás szemébe nézés. És aztán lassan, óvatosan lopja be magát a romantika a logikai szemponton alapuló kapcsolatba. Olyan alattomos módon, hogy mire felnyitod a szemed, már egymás karjaiban pihentek, ruhában ölelkezve és nincs testi kapcsolat. Ez súlyos változás az ilyen fajta érintkezésben, amit haladéktalanul orvosolni kell. A megoldás egy idegen.
De nem megy. Felteszed a kérdést magadnak is: őrült vagy? Hogy állhatsz le bárkivel, ha Ő a Tiéd lehet?
És rájössz, mind közül csakis Őt választanád. És amikor megkérdi randiznál-e vele, még kételkedsz, hiszen csak azért, hogy sminkben legyél és egész este játszd a jót, megéri-e elölről kezdeni... De igen. Beszélgetni a kedvenc könyveinkről és időtöltésünkről és megismerni a másik szokásait és randi végén búcsúzni egy puha csókkal. Így elölről kezdhető. Lassítva, de mégis boldogan.
És ezen az úgy mond első randin már egész mások a szavak. Már nincs allergia, ami nem engedi, hogy hangot adjak az érzéseimnek.
A lelki állpotom hullámzó mostanában, szóval ne vegyék készpénznek, de a szerelmet nem mi választjuk meg és sosem úgy zajlik,ahogy kellene. De egy biztos, az új szabályok jók, összebújni, csókolódzni, ölelkezve elaludni és kéz a kézben sétálni. És a mélyen egymás szemébe nézés már eszünkbe sem juttatja hazugságokat.
De a szürke hétköznapok egykedvűsége ellök egymás mellől. Talán mert nem vagyunk jók a beszédben, a kommunikációban, a kapcsolatokban. Én rémes mása vagyok önmagamnak. Összeszorul a torkom és lüktetni kezd, akár egy allergia. És képtelen vagyok megtalálni a helyes szavakat, csak az őszinték jönnek ami nem célravezető. Találni valakit, aki kedves, jó fej és szeret. Viszont a végén ott maradni a régi pólóival, összetört szívvel, ha csak pusztán logikai szempontból nézzük...
De nincs csupán logikai szempont. A telefonok és sms-ek száma elég magyarázat a függő érzelmekre. És ha nincs válasz... Az a logikai szempont.
Hazugságok nélküli, de ha kell velem reggelizős és mellém bújós, velem alvós éjszakák. Néhány egyszerű alapvető szabállyal, működhet a logikai szemponton alapuló kapcsolat: nincs veszekedés, nincs hazugság, nincs féltékenykedés és nincs mélyen egymás szemébe nézés. És aztán lassan, óvatosan lopja be magát a romantika a logikai szemponton alapuló kapcsolatba. Olyan alattomos módon, hogy mire felnyitod a szemed, már egymás karjaiban pihentek, ruhában ölelkezve és nincs testi kapcsolat. Ez súlyos változás az ilyen fajta érintkezésben, amit haladéktalanul orvosolni kell. A megoldás egy idegen.
De nem megy. Felteszed a kérdést magadnak is: őrült vagy? Hogy állhatsz le bárkivel, ha Ő a Tiéd lehet?
És rájössz, mind közül csakis Őt választanád. És amikor megkérdi randiznál-e vele, még kételkedsz, hiszen csak azért, hogy sminkben legyél és egész este játszd a jót, megéri-e elölről kezdeni... De igen. Beszélgetni a kedvenc könyveinkről és időtöltésünkről és megismerni a másik szokásait és randi végén búcsúzni egy puha csókkal. Így elölről kezdhető. Lassítva, de mégis boldogan.
És ezen az úgy mond első randin már egész mások a szavak. Már nincs allergia, ami nem engedi, hogy hangot adjak az érzéseimnek.
A lelki állpotom hullámzó mostanában, szóval ne vegyék készpénznek, de a szerelmet nem mi választjuk meg és sosem úgy zajlik,ahogy kellene. De egy biztos, az új szabályok jók, összebújni, csókolódzni, ölelkezve elaludni és kéz a kézben sétálni. És a mélyen egymás szemébe nézés már eszünkbe sem juttatja hazugságokat.
