Gyereksorok
Az erdő hangjai
Tavasz volt újra
Lassan simogatta a
Fák lombjait ujjával
a szél.
A piciny napsugár
Utat tört magának a
zöldellni
Készülő bimbók
között.
A tó fölött
megjelent az
Első gólyacsapat
Tettek néhány kört
A fényesen csillogó
habok fölött
És meggyőződve,
Hogy itthon vannak
Leszálltak a nád
közé.
Szorgos piciny
hangyák keltek útra
A lágy szélben egyre
Többen és többen
lettek
Majd haduk elindult
a réten,
Mint sivatagban a
tevekaraván.
Mókus ugrált
csendesen a fák közt
Csak hosszú farka
csapott némi zajt
Sietnie kellett,
hisz sötétedett már
Félt nehogy
felkavarja az avart.
Csendes volt az
erdő, esteledett
Fáradtan pihent a
vaddisznó a lombok alatt
Sünmama is beterelte
kicsinyeit a házba
Hétalvón szuszogtak
a rókafiak.
Csak Bagolyapó
kuvikolt serényen
Neki még csak most
kezdődik a nap
Szemeit lehunyva
látja mennyi finom falat várja.
Aztán lassan
felemelkedik a levegőbe
És alakja belevész a
sötétségbe.
Most már igazán
csend lett
A Hold kifli alakban
ült az ég peremén
És szunyókált.
Egyre sötétebb lett.
Megjelentek a piciny
csillagok
Hogy beragyogják az
ég sötét, komoly tengelyét.
11 03.
A zenekar
Egy majorban él sok állat
Közülük, most mutatok párat
Együtt élnek barátságban
Zenélnek, ha vigasság van.
Kolomp kutya bátor eb
A zongorán, ha játszik
Rá figyel az egész major
A dobostól a dudásig.
Bandi a ló nagy vadorzó
Gitár, ami néki vonzó.
A kecske Malvin, szőre fehér
Játszik ő a kis hangszerén
Billentyűin úgy cifrázza
Klarinét a kispárnája.
Benjámin a kis szamár
Mindig ő ki tapsra vár
Szürke háta és nagy füle
Furulya az ő hangszere.
Gerda mindig napra kész
Friss tejecskét ő ád
Zöld fű mire mindig vágyik
Trombita, min játszik.
Molly vagyok – szól a kacsa
Ő a csapat kis dobosa.
Így él együtt az udvarban
Az állatok hada
Minden éjjel összegyűl
A majornak kara.
Zenebona
Aligátor Ali egy szép, csendes
este
Magáról megfeledkezve,
Meghívta barátait egy zenei estre.
Feladatuk csak az volt csupán
Ne álljon senki bután,
Hangszereit mindenki együtt készítse,
Hozzá illő kedves hangszer legyen,
Örömet hozzon és senkinek bajt ne okozzon.
Eljött nyuszi és vele egy virágcserép,
Ő már otthon kitalálta kis hangszerét,
Ha tetejét egy anyaggal befedi,
És gumival jól rászegi
Kész a dob, s már ütheti.
Egér pajti nem sejti még,
Néki hangszert, mit szánt a nép.
Hernyóforma alakot, ha kartonból kivágsz,
Korongokat ügyesen ráragasztasz,
Ujjaiddal összeütve kasztanyetta hangot adhatsz.
Róka koma hangszere a gitár,
Cipős doboz, kartonpapír, gumiszalag kijár.
Ha elkészül zöld lesz, mint Ali színe
Játszhat rajta, kinek még nincs hangszere.
Szájharmonika is készül,
Rajta vörös mókus játszik
Kartonsablont most díszíti csillagokkal rogyásig.
Zsírpapírt, ha közé rakta, megfújja erősen
Úgy szól majd, mint a szélhárfa, velősen.
Már csak lusta az, ki lusta, ötlet híján Ő csak áll
Milyen hangszer lenne az, mit Te néki mondanál?
Újévi fogadalmak
Eljött újév, eljött új nap,
történtek hát fogadalmak.
Zsiráf Zsuzsi hosszú nyakát meghajtotta szépen,
És megfogadta, hogy a jövő évben,
Mindenkivel jót cselekszik, ki a magasba fel vágy,
Nyakát néki bátran nyújtja, mert ő arra felvág.
Segít kinek lába rövid, hogy megnyúljon a karja
Megteheti hisz a nyaka néki hosszú fajta.
Elefántos Emil orra, nem lóg már a porba,
Fejét égnek tartva menetel a sorba.
Fogadalma ennyi csupán:
-
Trombitálok, ha kell tubán, mindenkinek sorra.
Leó, a sörényes, kedvét abban lelte,
Hangjától az embert szívszélütés lelte.
Megfogadta immár nagy sebbel-lobbal,
Nem ijesztget senkit, hangját nem használja,
Csak akkor, ha komoly oka akad rája.
Zebra Zoli tudta, segíteni annyi,
Mint éhező zebrának friss füvet adni.
Így az újév eljöttével megfogadta ő nagy hévvel,
Segítségét felajánlja mindenkinek,
Ki az úton át szeretne kelni.
Kutya Kázmér újév napján új otthont talált.
Hűsége jeléül megfogadta hát,
Házőrzőként büszkén helyt áll,
Megteszi, mit szíve diktál,
Hogy a háznak minden népe nyugovóra térve,
Fejét álomra hajtva, nyugodt szívvel
Kelhessen fel végre.
Pakli
Römizhetsz játszva és nyerned kell,
Mit, mivel, hova tégy, ezt tudnod kell.
Királyként udvarod csak akkor teljes,
Ha dámában, bubiban társadra lelhetsz.
Sorodnak nem mindegy kicsi vagy nagy,
Akkor nyersz, ha számokban már otthon vagy.
Dzsungel
Dzsungel Dzsoni egy bátor gyerek,
A rengetegbe lopva megy,
Meg ne lássa őt az anyja,
Bokrok között tekereg.
Barátai mind ott laknak a folyó túloldalán,
Dzsoni hozzájuk nap, mint nap bejár.
Papagáj Pali rikácsoló hangja
Messziről jelzi, ha bárki jő,
Csak Dzsoni neszét nem veszi észre
Úgy megszokta ő.
Oroszlán Ottó félelmetes háta
A bokorból kikandikál,
Ráülhet Dzsoni és Ottó nem bánja,
Hisz a fiú néki mindenben társa.
Elefánt Emi ma nem nagyon éhes,
Egy jó kis zuhanyra vágyna,
Hogy teljesüljön a kívánsága
Dzsoni meglepi őt.
Hosszú slaggal érkezik és meglocsolja Emit.
Majom Marci ma nagyon vidám,
Minden fán terem néki banán.
Dzsonit ő is nagyon várja,
Mindennap eljő kis barátja.
Zsiráf Zsanett tétován áll,
Hosszú nyaka miatt Dzsonit csak akkor látja,
Ha felmászik hozzá a fára és orrára csókot ad.
El hoztam néktek íme a dzsungelt,
Nevelhetsz pálmát és lehetsz vadász,
Mindenben Tiéd a döntés, ha új kalandra vágysz.
Táncoló csillagok
Piciny puha párna
Fejed alatt szunnyad
Fenn az égen dalba kezd
Az összes csillag.
Énekelnek kergetőzve
Kacagva és keringőzve
Boldog daluk mind Feléd száll
Integetnek vidáman
Tangóznak is, de csak párban
Lassú táncuk körbe jár
Ha elalszol álmodban
Földre szállnak
Szemedre csókot hintenek és
Jó éjszakát kívánnak.
Altató Lizinek
Megjöttek az álom Manók
Sipkájukon csiling bojt
Elhozták a mesédet
Álmodba Ők most beférnek
Tündérek és pillangók
Velük repülni kaland volt
Megjöttek az álom Manók
Sipkájukon csiling bojt.
Ficerke
mese (Móricz Zsigmond után szabadon)
Volt egyszer egy iciri-piciri Ficerke
Volt annak egy iciri-piciri cicája
Egyszer ez az iciri-piciri kis cica
Kiszökött az iciri-piciri kis kertből
Utána ment iciri-piciri Ficerke
De nem találta iciri-piciri cicáját
Így aztán az iciri-piciri Ficerke
Elindult, hogy megkeresse iciri-piciri cicáját.
Bejárta az iciri-piciri kiserdőt,
De nem leltet az iciri-piciri tekergőt
Kereste az iciri-piciri kaszálón,
De nem találta az iciri-piciri kószálót.
Bánatában iciri-piciri Ficerke haza indult.
Ahogy ment mendegélt az út szélén
Egyszer csak rátalált egy iciri-piciri kistökre
Bánatában iciri-picirit meglökte
Felborult az iciri-piciri tököcske
Benne volt az iciri-piciri kiscica
Megörült az iciri-piciri cicának
Vége van az iciri-piciri mondának.
És azóta iciri-piciri Ficerke és iciri-piciri cicája
Boldogan élnek az iciri-piciri kis házba.
Tündérek a
házban
Ha belépsz e lakás is átlagos,
Körülnézve minden oly fátyolos
De ha csendesen lépsz a falból
Kis neszek üzennek Neked
Jelzik, a Tündérek merre járnak
Nem bújnak el, nem félnek,
Ők egyszerűen ott élnek
Kis házakban laknak és boltba járnak
Játszóteret építenek a pici tündér Fiúnak és Lánynak
Ruhákat varrnak, szárnyakat festnek
S ha eljő az este Téged kilesnek.
Mikor szobádban egyedül vagy végre
Csendben kilépnek a halvány fényre.
Köszönnek, illendően s néznek
Játssz velünk, kérlek! - óvatosan kérnek.
Megérintik kezed, arcod megsimítják
Hasadon átszaladva mellük domborítják
Kapj el ha tudsz! - vidáman kergetőznek rajtad
Megnevettetnek, tudják ezt akartad
Sokáig maradnak, mesélnek, kacagnak
De hirtelen vége szakad a kalandnak.
Szárnyaik lassan fényleni kezdenek
Itt az idő – mondják, és búcsút intenek.
Elcsendesül, ím a szobád,
Már nem járja át a fény
És mikor Anya benéz az ajtón
Édes álomba merültél.
