Versek 2010

Ébredések
A hajnal egyszer ránk talált
Már nem emlékszem mikor
Karodba bújva hirtelen
Hallottam a sikolyt.

Szétzúzta a néma csendet köröttünk
Körülnéztem és ott állt Ő mögöttünk.

Félreálltam, nem féltem a sötétben
Az elmúlt évek sorai közt
Sok mindent megéltem.
Elhittem a szép szavakat, de nem akartam hazudni
Szívem mélyén azt éreztem, sosem fogom tagadni.

Ajkamon az édes ízzel, karomban az öleléssel
Hallottam, ahogy a szíved dalra kel.

Hajnal volt….
A sikoly hangja ma is itt cseng fülemben
És minden szót, miket mondtál, mélyen őrzök szívemben.
05. 16.

A múlt emlékei
Mondhatom szóval
Vagy le is írhatom
De szívemben nem enyhül a fájdalom.
Érezni vélem és látni arcodat
De ez az érzés csak másolat.
Csalfa, bájolgó mese.
Valaha véget érhet-e?
12. 05.

Hangulat
Észre sem vettem, oly csendben érkezett
Átsuhant a szobán, és újra létezett.
Székembe ült, lágyan ölelt karja
Nem tudtam elhinni, tényleg ezt akarja.
Beszélgettünk, arcunk mosolyra fakadt
Felidéztük ketten a régen elmúltakat.

Bódító árnyak suhantak közöttünk
Ruhájuk súrolta az érzést köröttünk
Fellebbent és kihunyt a játék ennyi volt.
Táncoltak, nevettek, vidáman keringtek
Hajuk selyem szálai arcunkon pihentek.

Kábító volt az illat, mi velük érkezett
Testemen féktelen érzelem tétlenkedett
Egy röpke pillanat volt csupán…
Hétköznap észre sem venném, úgy suhant át a szobán,
Oly csendben érkezett. Létezett?
04. 22.

Ma éjjel álmodtam
Ma éjjel álmodtam.
Az érzés és a képzelet összeforrva igazzá teszi a valótlant
Kecsegtető kényelemmel elhiteti, minden mozdulat és pillanat
Benne rejlik egyetlen éjszakában.

Ma éjjel álmodtam
Oly igazság nem létezik, melyhez nem kell képzelet
Elfogulatlan és elképesztő, tudatos értelem
Agyamban döbbenten ráébred - képzeleg.

Ma éjjel álmomban
Újra éltem a régi énem, melytől akkor tájt féltem
Mert annyira kötődött valamiféle másik személyhez
Hogy önálló lényként nem élt.

Ma éjjel álmomban
Nem győztem le Őt. Átengedtem neki újra lényem
Hatalmába kerített, repített, karjaival átölelve védett
Szemével simogatott, ajkával féltő csókot lehelt
Oly édesen, hogy nem mondhattam nemet…

Ma éjjel álmodtam
Csak ennyi lehet…
07. 17.

Szőlő ima
Csengő alakban éneklem dalod
Gömbölyded lelkedben keresem karod
Átölellek, mint te magad magod.
Ölelő köpenyed színe, itt zöld, amott lila
Csókot lehelve ajkamról felszáll az ima.

Érett korba lépve, ha megcsíp, ím a dér
Alakod elveszted, magod kívül henyél
Nem ismersz magadra, más lettél, kemény
De mi utánuk marad, az ám mindent megér.

Elválasztva szemeidnek nincsen immár párja
A szár min eddig függtél így megy a kukába.
Préselve, összebújva lé lesz így a szemből
Minden fürt mit összeszedtünk lent a kis kertemből.

Pihensz és érlelődsz. Levegőt alig veszel
Meleged van, kínlódsz nagyon, de a végén oly finom leszel
Hogy mikor számhoz ér, ím az édes nedű
Keresem a szavakat, de számra nem jő se jó szó, se düh.

Oly szorosan ölel át ízed, illatod
Vigasztal, mind jobban gyönyörű dalod
Agyamban megbújik, tompán énekel
Őszinte szavakat, nem is hiszek el

Mosolyunk egyre bárgyubb, tekintetünk merev
Egy pontra fókuszálunk, de jöhet az újabb menet
Koccintsunk újra! Pohár a kézbe, így ünnepeljük, hogy leszedhettünk végre.
07. 20.

Boroló
Jó bor ez! – mondod hangosan
És szemedben illata táncol pajkosan.
Felidéződve boldog pillanata
Életed minden zugában újra éled
Nem érzed az elhidegült szelet.

Pedig fúj erősen, de szívedet átjárta
A bor mámor íze, melegséggel teli lelket varázsolva
Arcodra kiült egy nemes gondolat.

Orrod piroslik, rosszallón néz szemed, vagy
Csupán a méla messzeségbe les üres tekinteted?

Fájdalmat nem érzel, csak ha üres a pohár
Minden cseppje véreddé válik és életed újra magasba tőr…
Már elhiszed, hogy ez a sokféle íz édes hangokat hegedül.
Lassan körül nézel, és ekkor veszed észre,
Hogy körötted már mindenki ül.
07. 23. 
  

Hirtelen jött egy gondolat
A szőnyegen gyermekként guggolva
Hirtelen jött a gondolat
Döbbentem ráébredtem végső látomásként
Osontál életembe akkor
Szavak nélkül próbáltad elmondani
Nincs semmi már mi, kettőnket összeköt
Csupán a múlt emlékei közt őrzöl szívedben

Akkor nem értettem és minduntalan azt kerestem
Mi az a nagy és mély kapocs, mely lelkünkben
Számkivetetten, de kapaszkodik egy sodródó farönkbe
Keserves ízekként szétoszló álmokat mind megéltünk
Kimondani sosem féltünk, amit érzünk

Vagy csupán az idő szépíti meg a veled élt perceket
A szép és sosem kitörölhető emlékeket.
Furcsa, önző ösztön ez.
Hatalmába kerít. Nem enged.
Gondolkodásra késztet,
De megfejteni a titkot nem lehet.

Kuporogva a szőnyegen, kezemet kinyújtva
Kislányom álmaiban újra megjelenve
Játszva, kis kezét érintve visszaránt a jelen.
Csak hirtelen jött egy gondolat, mi végleg, az maradt.
09. 09.

Mások
Mások mások mint én.
Mások más ok miatt éreznek
Másoknak más ok  mitől vétkeznek
Nekem ez az ok más.

Másoknak a más ok nem való
Más ok mindenben csaló
Mások hisznek más okban
De én nem hiszek másokban.

Másoktól más ok miatt félünk
Másokban megvan a hit,
De mind más okból remélünk.

Másoknak minden mese más okból tetszik
Nekem ez a más ok minden fölött fekszik.

Másoknak a félreérthetetlen
Más okból félreérthető
Az érzelmek mindig más okból
Idézhetők elő.

Mások másként gondolják, mint én
Másoknak más okból van remény.
Mert Mások mások mint én.
01. 21.

Vallomás
Az ölelések sűrű karja
Megbocsátásként nehezedik szívemre
Hibáztam, de mindent beismerve
Hűen állok ím előtted, hogy ítéletet mondj
És hozzá igazodva folytatódjon életem.
De kétkedem?
02. 23

Keresve az érzést
Oldhatatlan a vágy
Vágyakozva lüktet a szív
Ábrándok, álmok
Csalóka valóság
Int és tova téved
Vándormadárként megpihen lelkem
Árnyadra, karodra vágyik, de
Némán tűri a kínt.

04. 05.

Népszerű bejegyzések